Ha már így költészet napja, és József Attila születésnapja van, úgy gondoltam, hogy bejegyzem, a kedvenc József Attila versemet. Miért is ez a kedvencem? Nos, erre ilyen konkrét választ nem tudok adni. Leginkább azért, mert magamra ismerek benne, át tudom élni, érezni a vers mondanivalóját. Szerintem ezzel általában minden ember így van, hogy amit át tud élni, érezni az sokkal jobban megtetszik neki, mint más költemény, ami számára unalmas. Éppen ezért nem lehet olyat kijelenteni, hogy ez a tökéletes vers. Szerintem. Hiszen mindenkinek más az értékkészlete. Van akinél a jó, már felér egy "hűűűhával". Van olyan, hogy a "hűhaaa" csak egy töltelék, hogy legyen mit mondani. Vannak olyan emberek is, akiket egyáltalán nem érdekel a költészet, és őket, bármilyen jó is egy vers, hidegen hagyja az egész. Őszintén be kell valljam, én se vagyok valami nagy rajongó a költészet iránt. Nem is próbálkozom vele. Viszont, nagyon kritikus szemem van, és úgy érzem, hogy észreveszem azt, ami jó. (legalábbis számomra) Szeretnék megkérni mindenkit, hogy ha máskor nem is, legalább most.
Elfogadtam Oly sok eml�k, tapasztalat, miket kaptam �vek alatt. Mennyi k�zd�s, hossz� �r�k, n�ha nyert�l, olykor bukt�l. M�gis, tal�n a hős ellenf�l �n voltam a lelkem m�ly�n. Sz�vem volt a riv�lisom, vele k�zd�tt gondolatom. Tov�bb... Elvesztem a fejem Nem l�thatlak, nagyon neh�z. Gyere vissza, s szeress bel�m. Mi�rt tenn�d? Hogyan tudn�m? Ez a k�rd�s lez�rult m�r. Tov�bb...
Felriadok, gyötrő álmom véget ért, mert velem vagy egymás kezét fogjuk csendben a félelmem alább hagy.. kell a szó, csak a tudat, hogy mi egymásért vagyunk egy tekintet kifejezi mihez kevés a szavunk. Lupsánné Kovács Eta Budapest bank szigetszentmiklós card Könnyű süti receptek Apple ipad generációk problems